21.rész /Buli van!/

Törj ki a csendből!

   Hajnali négy órakor keltem hat óra helyett és már nem tudtam vissza aludni, így gondoltam kéne valamit csinálni. Anya már fent volt, mert most pénteken korán be kellett mennie az étterembe nyitni, így körülbelül vele egyszerre keltem fel. Felvettem egy cicanadrágot, egy trikót és egy hosszú ujjú pulcsit (ami körülbelül 2-szer nagyobb rám, de így szeretem) felvettem egy sapit, fogtam a zenelejátszóm és elindultam futni. Eddig még nem futottam reggel, de ezt is ki kell egyszer próbálni. Az utcákban alig-alig jártak az autók, így szinte egyedül voltam. Néha énekeltem, néha meg kizártam a zenét az agyamból, mert éppen egy gondolatom volt. Egy óra elég volt, mert tudtam, hogy még fogok aznap futni, miután az első két órám tesi volt és a nap is sütött. 

   Hazaérve letusoltam és hajat mostam. Anyu még otthon volt, mert csak fél hatkor indult. Az asztalnál már várt a eperlekváros pirítósom és a meleg teám, így leültem elfogyasztani. Mikor mosogattam anya akkor indult, így egy puszit nyomtam az arcára és ő az enyémre, majd lelépett és egyedül maradtam. Hátramentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopom és elindítottam az összeállított zenei listám. Olafom elkezdett nyávogni és a tappancsával piszkálta a teraszajtóm üvegét, (olyan cukii volt) majd beengedtem és adtam neki enni, meg fellangyosítottam a tejet és leraktam elé. Felvettem a kedvenc nadrágom, amit még Trevissel vásároltunk, egy fehér topot, amire egy kék kockás inget húztam. Bepakoltam az oldaltáskámba a fizika cuccom és az informatika füzetet, meg a tesi felszerelést, majd leültem egy kicsit a tévé elé nézni. Fél hétkor elindultam Diáékhoz. Alig vártam rá egy perc múlva már jött ki a kapun, majd elindultunk a suliba.
   Mint már írtam dupla tesivel kezdtünk. Dia már egész edzett, de lehet, hogy nem ártana jönnie velem futni reggelente, mert nekem nagyon tetszett és elterveztem, hogy amikor este nem kell későn lefeküdnöm a leckeírás miatt, akkor felkelek korán és elmegyek futni. Ricsi végre meggyógyult és jött suliba. Elég vidám volt, szóval nem is hánytorgattuk a dolgot, csak túlléptünk rajta. Eszter tanár nő fizikán dolgozatot íratott velünk. Biztos jó lesz, vagyis jobban belegondolva.. Remélem.. Szünetben Andival és Esztivel beszélgettem, Dia meg Hannahval volt. Örülök, hogy ilyen jó az osztályközösségünk, hogy szinte mindenki kedvel mindenkit, bár Enikő és Noémi egy kicsit kilóg közülünk, de azért ők is tűrhetőek. A következő óra informatika volt. Bár nagyon kérleltük, de Szekeres tanár úr nem engedte, hogy szabad foglalkozás legyen. Sajna...  

   Délután a lányokkal elmentem anyuhoz az étterembe. Leültettem egy asztalhoz őket és a konyhába mentem köszönni anyunak, majd csatlakoztam a többiekhez. Vettünk közöse egy tál sült krumplit és mindenki ivott valami üdítőt. Elköszöntem a lányoktól és átmentem Trevishez. Egy kicsit várnom kellett rá, mert még nem ért véget a sulija, bár már fél négy volt. Egy kicsit furcsálltam, de végül elhittem neki. Bementünk és leültünk a kanapéra, majd tévét néztünk.
- Felnézhetek a facebookra? - kérdeztem, majd a kezembe vettem a laptopot.
- Ja. - válaszolt Trevis a maga módján, de mit is mondjak, ha szeretem, elfogadom úgy ahogy van. Ennyi..  Trevis felállt, hogy hozzon narancslevet, mikor eszébe jutott, hogy bejelentkezve maradt, így gyorsan hozzám futott lehuppant mellém és elvette az ölemből a gépet. Annyit láttam csak, hogy van egy nem olvasott levele, de sajna csak ennyit.
- Trevis. Őszintén, titkolsz valamit előlem? - kérdeztem gyanakodva.
- Ja, öm.. Nincs csak ő.. Csak egy haver írt valami személyeset, amit nem mutathatok meg, mert azt kérte, hogy ne tudjon róla senki más. - mondta.
- Ha te mondod.. - hagytam rá az egészet bár tudtam, hogy valami van a háttérben, de muszáj volt úgy tennem, hogy elhiszem, mert úgy se mondja el. Általában nem mondja el senki ha valamit titkol előled és nem akartam megint vitázni, így jobban láttam, ha később kiderítem majd.
   Hamar elmentem, mert Diával találkoztam és nála aludtam. Nála volt még Hannah, Andi és Eszti. Lui és a szülei leutaztak Nyíregyházára és csak szombaton jöttek vissza, így öten voltunk a nagy házban. Rendeltünk pizzát és lementünk a tévé elé karaokézni. Nagyon jól elvoltunk és sokat beszélgettünk, meg nevetgéltünk. Egyszer csak csöngettek, mire mindenki felkiáltott:
- Pizza!
- Megyek. - mondta Dia és én mentem utána. Mikor kinyitottuk az ajtót nem az várt minket, amit gondoltunk, hanem két lány. Igen az a két lány, aki "véletlen" nem lett meghívva. Na kitalálod, hogy ki? Hát persze, hogy Noé és Enikő.
- Sziasztok! - köszöntek, majd engedély nélkül bejöttek az ajtón.
- Helló?! Ti mit kerestek itt? - kérdeztünk szinte egyszerre.
- Tudjuk, hogy csak véletlenül nem hívtatok meg, de nyugodjatok meg, mert nem haragszunk.. - mondta tök természetesen Noé, majd bementek a nappaliba, ahol a többiek is nagyon meglepődtek és abba is hagyták a beszédet.
- Sziasztok! - köszöntek Enikőék.
- Hello! - mondták a lányok, de csak, hogy ne tűnjenek bunkóknak, mármint ne legyenek olyanok, mint amilyenek Noé és Enikő szokott úgy általában mindig lenni. Mi még mindig ott álltunk az ajtóban Diával egy kicsit lefagyva, majd túlléptünk azon a sokkon, hogy mit keresnek itt, meg hogy honnan tudják a címet, hogy lesz buli stb.. Na mindegy. A Dia már csukta volna be az ajtót, mire megszólalt egy egészen mély hang, mire Dia újra kinyitotta az ajtót.
- Elnézést. - mondta a srác, aki körülbelül lehetett vagy 18 éves és elég helyes volt.
- Bocsánat, csak éppen le voltunk sokkolva. - mondtam.
- Semmi baj. Meghoztam a pizzát. - mondta, mire átnyújtotta nekünk.
- Andi, légyszíves hozd ide a pénztárcát! - üvöltötte Dia.
- Hol van? - kérdezte vissza Andi.
- Az asztalon.
- Hozom!
Mikor meglátta Andi a pizza futárt lefagyott, mintha egy hideg szél söpört volna be az ajtón és jég vált volna belőle. Ahogy észrevettük igen csak megtetszett neki. Mivel mozdulni sem akart, odamentem hozzá és kivettem a kezéből a tárcát.
- Mennyi lesz? - kérdezte Dia.
- 3000 forint. - mondta a srác, miközben többször is Andi felé tekintett. Ezek szerint neki sem volt közömbös, amit meg lehet érteni, hisz Andi szép lány. Sokunk szerint.
- Persze. Itt van. - adtam oda a pénzt.
- Ha máskor is szeretnétek rendelni, személy szerint engem, akkor csak mondjátok, hogy Péter mivel így hívnak. - célzott enyhén arra, hogy még szeretne találkozni velünk, vagyis Andival. Oldalba böktem Andit, majd elrángattam magammal Diát és odavittük a többiekhez a pizzát. A következő két percben nem tudom, hogy mi történt az előszobában, de Andi egy telefonszámmal érkezett vissza és a mosolya szinte a füléig ért. A hangulat már a legjobb volt. Noé és Enikő is egész normális volt. Onnantól már tudtuk, hogy ha nem játsszák a misset milyen jó fejek.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Remélem tetszett!:) Ha tetszett örülnék annak, ha segítenéd a munkám egy megosztással. Már chat boxom is van szóval ott is írhattok, ha kérdésetek van, vagy bármi más miatt. :)

Visszajelzéseket várom a "vélemények"-nél vagy a "megjegyzés"-nél. :) :D