Sziasztok!! Meghoztam az új részt, mivel nem biztos, hogy holnap lesz időm.
Remélem tetszeni fog!! Jó olvasását!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Invités ailes de l'amour/Szerelem szárnyán szállunk/
Reggel, amikor kinyitottam a szemem egyedül ébredtem a szobában. Este még Dia feküdt a másik ágyon, de most nem volt ott senki és be is volt ágyazva. Igazából most néztem először teljesen körben, mert tegnap nem erre figyeltem. Az ajtó világos barna színű volt, a falak pedig pirosak. Az ágyamon a párnák és a takaró huzata fehér volt és az ágytakaró pedig, körülbelül ugyan olyan színű, mint a falak. Az ágyam fölött egy fehér keretben volt festmény, amin itt-ott megjelent egy kis piros. Az ágyak mellett egy kicsi sötétbarnás éjjeli szekrény állt, amin egy fehér óra volt és a telefonom. A bejárati ajtó oldalán volta egy nagy ruhásszekrény, ami igazából kétszemélyes volt. Az ágyakkal szemben a teraszajtó nyitva volt és a szél hátán játszadozott a világosbarna sötétítőfüggöny és a fehér függönyök.
Kikeltem az ágyból és kimentem a teraszra. Megfogtam a korlátot és egy nagy levegőt szívtam a friss, reggeli szellőből. Visszamentem a mesébe illő szobába, és onnan folyosóra, ahol a világos sárga, szinte már fehér falakon a családi fotók lógtak. Megnéztem a képeket, majd két ásítás között lementem a lépcsőn. Nem hallottam senkit sem beszélgetni. Egy-két fordulat után meg is találtam a konyhát, amit kerestem. Mikor beléptem egy olyan vááá pillanat kapott el. Nagyon szép konyhája volt Tibinek. A bútorok nagy része fából készült és azok is sötét barna színűek közül. Az asztal és a székek illettek a konyhabútorokhoz. A szoba amúgy barack sárga színű volt, de a tűzhelynél fehér csempe díszítette a falat. Körbenéztem, majd egy sárga cetlit találtam a pulton, pedig csak a hűtőt kerestem.
Remélem tetszeni fog!! Jó olvasását!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Invités ailes de l'amour/Szerelem szárnyán szállunk/
Kikeltem az ágyból és kimentem a teraszra. Megfogtam a korlátot és egy nagy levegőt szívtam a friss, reggeli szellőből. Visszamentem a mesébe illő szobába, és onnan folyosóra, ahol a világos sárga, szinte már fehér falakon a családi fotók lógtak. Megnéztem a képeket, majd két ásítás között lementem a lépcsőn. Nem hallottam senkit sem beszélgetni. Egy-két fordulat után meg is találtam a konyhát, amit kerestem. Mikor beléptem egy olyan vááá pillanat kapott el. Nagyon szép konyhája volt Tibinek. A bútorok nagy része fából készült és azok is sötét barna színűek közül. Az asztal és a székek illettek a konyhabútorokhoz. A szoba amúgy barack sárga színű volt, de a tűzhelynél fehér csempe díszítette a falat. Körbenéztem, majd egy sárga cetlit találtam a pulton, pedig csak a hűtőt kerestem.
"Kami,
Tibi elhívott, hogy megmutassa a várost, amire boldogan mondtam igent. Ha már így hozta a sor én is körbenézek. Dia is elment, mert találkozik egy régi ismerősével, szóval Luival ketten lesztek a házban. Jók legyetek!! Reggelit nem készítettem, mert csak frissen jó, ezért találsz a hűtőben bacon szalonnát és tojást. Jó étvágyat!
Puszi: Anya"
Mielőtt elkezdtem volna reggelit készíteni, felmentem az emeletre, majd bementem a Lui szobájába. Egy francia ágy volt a szoba közepén, vele szemben a bal oldalon egy ruhásszekrény és a jobb oldalon szintén egy terasz ajtó nyílt. Ez a teraszpárkány az volt amire felkelés után kimentem. Befeküdtem Lui mellé és megöleltem hátulról, miközben a fülébe súgtam:
- Jó reggelt! - Majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Hmmm. - reagált Lui, majd egy mély levegőt vett és csukott szemmel megfordult felém. Lassacskán kinyitotta a gyönyörű szép kék szemeit, majd egy mosolyt húzott a szájára.
- Jó reggelt! - mondta ő is, majd egy hosszú csókot nyomott a számra, de egy csók nem volt elég, ezért visszahúztam magamhoz, majd én is megcsókoltam.
- Bárcsak minden reggel, így kelhetnék! - mondta mosolyogva.
- Hát ha nem kelsz fel nálam korábban, akkor megoldható a héten. - mosolyogtam vissza, majd megfogtam a kezét.
- Éppen reggelihez készülök, kérsz te is bacont és tükörtojást? - kérdeztem Luitól, miközben elmélyedtem a fáradt szempárban.
- Hmmm.. Jól hangzik.
- Akkor mennyit kérsz? - kérdeztem úgy, mint a háziasszony a férjétől.
- Jó reggelt! - Majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Hmmm. - reagált Lui, majd egy mély levegőt vett és csukott szemmel megfordult felém. Lassacskán kinyitotta a gyönyörű szép kék szemeit, majd egy mosolyt húzott a szájára.
- Jó reggelt! - mondta ő is, majd egy hosszú csókot nyomott a számra, de egy csók nem volt elég, ezért visszahúztam magamhoz, majd én is megcsókoltam.
- Bárcsak minden reggel, így kelhetnék! - mondta mosolyogva.
- Hát ha nem kelsz fel nálam korábban, akkor megoldható a héten. - mosolyogtam vissza, majd megfogtam a kezét.
- Éppen reggelihez készülök, kérsz te is bacont és tükörtojást? - kérdeztem Luitól, miközben elmélyedtem a fáradt szempárban.
- Hmmm.. Jól hangzik.
- Akkor mennyit kérsz? - kérdeztem úgy, mint a háziasszony a férjétől.
- Kettőt, kettőt.
- Akkor csinálom is már. - mondtam, majd elengedtem a kezét és mosolyogva kiugrottam az ágyból, de egy kéz rántott vissza a csuklómnál fogva. Rám nézett Lui, majd egy mosoly társaságában újra megcsókolt.
Lementem a konyhába, kinyitottam a hűtőt és kikerestem az alapanyagokat a reggelihez. Vettem még ki pluszban paprikát és paradicsomot is, amit találtam. Elővettem két serpenyőt és az egyiket, már a tűzhelyre is raktam, majd szépen lassan belehelyeztem a baconöket. A zsír pattogása közben elővettem egy kést, meg egy deszkát és a zöldségeket elkezdtem darabolni. Mivel anya szakács elég sok mindent ellestem tőle és amúgy is ez egy alap étel, amit sok ember eltud készíteni. Hirtelen egy kezet éreztem a derekamon, mire megfordultam és Luival találtam szembe magam. A kezemet a nyaka mögött összekulcsoltam, mire ő is ezt tette a derekamnál. Egy kicsit lejjebb hajolt, majd erősen magához szorított és felemelt, amire csak elnevettem magam, majd visszarakott a földre.
- Segítesz? - kérdeztem, majd kérlelő arccal a szemébe néztem.
- Persze. - mondta, majd szélesre húzta a mosolyát. Közelebb húztam magamhoz, majd megpusziltam az orrát, mire ő is elnevette magát. Elengedtem a nyakát, mire ő is a derekam, majd újra a pulthoz fordultam, immár egy segítő társsal.
Lui körbenézett, majd megfogta a tojásokat és elkezdte felverni az olajos serpenyőbe, én meg folytattam a darabolást. A szalonnák elkészültek, így elzártam a gázt és elővettem három tányért. Kitálaltam két-két szalonnát, majd Lui mellé raktam, hogy a kész tojásokat azokra rakja rá. A harmadik tányérra pedig a paprikát és a paradicsomot raktam rá, majd az asztalra helyeztem. Kinyitottam újra a hűtőt és megnéztem, hogy milyen üdítők vannak. Nagyon sok rostos italt találtam, így válogathattam, hogy mit kíván a gyomrom, és mi az ami illik is a reggelihez.
- Alma-, körte- vagy narancslé? - kérdeztem Lui felé fordulva.
- Alma. - mondta egy mosoly társaságában. Kivettem a választott italt és az asztalra raktam, majd két poharat vettem ki a szekrényből. Természetesen volt a kedvenc színemben, szóval két kék poharat választottam. Elkészült Lui is a tojásokkal, majd az asztalra rakta a tányérokat és nekiállt pirítóst készíteni, én addig elővettem két-két kést és villát, meg szalvétát, majd leültem az asztalhoz. A nagy pirítóba pont belefért négy kenyér, így egyszerre készült el. Lui kézzel fogta meg az első kettőt, amit csak rossz szemmel néztem, mert hát elég forró lehetett, de biztos lettem benne akkor, amikor úgy futott vele, mint egy gepárd és csak úgy szálltak a megpirult kenyerek a tányéromra.
- Köszi! - nevettem el magam, majd heccelve szólaltam meg újra. - Vigyázz az a kettő is forró lesz!
- Ha ha ha. - mondta Lui, majd nevetést tettetett, és a másik kettőt már úgy vette ki, hogy a tányérját odavitte mellé, így kevesebb ideig kellett fognia a forró kenyereket.
Reggeli után felmentünk az emeletre és kiültünk a teraszra teát inni.
- Milyen szép hely. - sóhajtottam egyet, ahogy néztem a napsütötte várost.
- Az, de ennél sokkal szebb is van. - nézett rám Lui, valamire célozva, ajj de mire?? Nem is tudom..
Erre a mondatra csak egy mosollyal válaszoltam.
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem a mellettem ülő teázó társamat.
- Séta a városban? - kérdezte mosolyogva, de ez nem is volt kérdés, mert az biztos, hogy egy ilyen helyen nem fogok a négy fal között ülni.
- Naná. Jó helyre menekültél előlem. - mondtam Luira tekintve.
- Nem menekültem. - mondta.
- Csak? - nyomtam meg a mondat folytatását.
- Csak egy kicsit ki akartam szabadulni abból a lelki érzésből. - vallotta be.
- Annak lehetett volna más módja is, például ha elmondod, hogy mit érzel, de nem baj, csak köszönetet mondhatok, hogy végre adtál okot arra, hogy erre a szép helyre eljöjjek. - mondtam, majd az előttem lévő világra tekintettem.
- Nincs mit. - mondta Lui mosolyogva.
Bementem a szobába és a bőröndömben kezdtem keresgélni, hogy vajon mit vegyek fel. Kint egész jó idő volt, szóval azon gondolkoztam, hogy valami szoknyát veszek fel. Végül találtam egy bézs színű szoknyát, amit egy barna övvel vettem fel és egy könyökig érő világosabb felsőt húztam fel. A szoknyához hasonló színű csipkés bakancsot vettem a lábamra és induláshoz készen álltam. Bementem még a fürdőbe elvégezni a dolgom és felraktam egy kevés szempilla spirált.
Lementem a lépcsőn és a nappaliban már várt Lui.
- Mehetünk? - kérdezte, majd a kezét nyújtotta.
- Mehetünk. - mondtam, majd mosolyt húzva a szám szélére a kezemet az ő kezébe helyeztem és összekulcsoltam az ujjaimat az övéivel.
- Hova? - kérdeztem, miközben elindultunk az utcán sétálva.
- Majd meglátod. - mondta Lui egy kacsintással.
- Bízok benned. - mondtam, majd átöleltem azt a kezét, amelyiket fogtam. Éreztem, ahogy feszülnek az izmai. Most komolyan befeszített? Csak elmosolyogtam magam, majd eleresztettem és kézen fogva sétáltunk tovább. Valahol fogtunk egy taxit és beszálltunk.
- Bon après-midi! - köszönt Lui, én csak halkan próbáltam utána mondani, amit később megtudtam, hogy "jó napot kívánok" jelent.
- Áhhá! Most már tudom, honnan volt ismerős a neve. - mondtam, amikor megláttam a másik híres franciai nevezetességet, amit mi magyarok csak diadalívnek nevezünk. Sokat járkáltunk, beszélgettünk meg nevetgéltünk. Sok képet csináltunk és egy embert le is szólítottunk, hogy csináljon rólunk képet. Kicsit még sétálgattunk, majd leültünk egy padra.
- És most jön, hogy kinyitom a szemem és ráébredek, hogy ez csak egy álom. - mondtam ki hangosan a gondolatomat. Lui közelebb csúszott hozzám és hosszan megcsókolt, amitől a hasamban valami furcsa érzés jelent meg.
- Ha ettől nem ébredtél fel, akkor ez a valóság. - mondta Lui egy nagy mosoly társaságában. Egy kevés beszélgetés után fogtunk újra egy taxit.
A kocsiból kiszállva felmentünk a lépcsőn, majd bementünk a házba. Körülbelül négy óra fele járt az idő, amikor hazaértünk. Éppen nevettünk valamin, amikor a lépcsőn sétáltunk fel. A többiek még mindig nem értek haza, így folytattuk a bulit ketten. A szobába érve leültünk az ágyamra és nekidőltünk a háttámlának.
- Elhoztad a gitárodat is? - kérdezte Lui miközben felpattant az ágyról és kivette a tokjából a hangszerem.
- Mint mindig. - mondtam és mosolyogtam.
- Éneklünk valamit? - kérdezte, miközben visszaült mellém.
- Hát, nem tudom. - szégyenlősködtem.
- Na, biztos nincs, olyan rossz hangja, egy ilyen szép lánynak. - lökött gyengéden oldalba Lui extra nagy mosollyal.
- Oké, de csak a te kedvedért. - mondtam mosolyogva. - Love Me Like You Do?
- Jöhet. - mondta Lui, majd elkezdett gitározni és én csak énekeltem. Úgy vettem észre, hogy nem csak a zongorázáshoz ért.
A zene befejeztével szégyenlősen kémleltem a földet. Lui kivette az öléből a gitárt és az ágyra tette. Megfogta az állam és az arcomat az övé felé fordította.
- Nagyon szép volt. - mondta Lui és láttam az arcán és a szemein, hogy komolyan gondolta.
- Köszönöm. - mondtam egy enyhe mosollyal az arcomon. Elkezdtem közeledni felé és ő is felém, majd gyengéden megcsókolt.
Öt fele lementünk a nappaliba és a tévét néztük. Ugyan nem értettem mit mondtak benne, de nagy figyelemmel néztem. Lui mosolyogva felállt mellőlem, majd felment az emeletre, és három dvd-vel jött vissza.
- Gondoltam a magyar film jobb lenne. Azt értenéd is legalább. - mondta mosolyogva.
- Mondjuk jó lenne. Választhatok én? - kérdeztem reménykedve.
- Mindenképp.
- Akkor ezt szeretném. - mutattam fel a "A burok" című filmet. Legjobb romantikus, thriller, akció, felfedező, sci-fi egyben.
- Jó döntés. - mondta, majd kivette a kezemből a dvd-t és berakta a lejátszóba. Elindította a filmet és leült mellém. Rádőltem a bal mellkasára és ő a bal kezét a hasamon pihentette.
A film végén egy mosolyra húztam a számat, majd Lui felé néztem, hogy lássam a reakcióját, de abban a pillanatban, hogy találkozott a tekintetünk, már nem is kellett sokat közelednie, mert kevés hely volt közöttünk, így gyorsan tudott a számra egy kis csókot adni. Pont abban a pillanatban jelentek meg anyáék is, mire megszólaltak mögöttünk.
- Khm. - játszotta a szerepét anya, mire abbahagytuk a csókot és hátranéztünk rájuk.
- De sokat kellett erre várni gyerekek. - mondta Tibi a kapcsolatunkra utalva. Ezek szerint Lui neki is sok mindent elmondott, csak nekem nem?
- Hát mi megyünk is. - álltam fel a kanapéról és rángattam magammal Luit.
- Amúgy Dia ma ott alszik a barátnőjénél! - szólt utánam anya.
- Oké!- üvöltöttem vissza az emeletről.
Hét óra volt, amikor bementünk Lui szobájába és leültünk az ágyra. Egy kicsit beszélgettünk még, meg bekapcsoltuk a tévét.
- Nekem kéne lassan aludni menni. - vallottam be, bár nem volt sok kedvem hozzá.
- Hát jó. - mondta, majd nyomott egy puszit a számra és elköszönt.
Bementem az emeleti fürdőbe és letusoltam, majd fogat mostam és leszedtem a szempilla spirált, utána bementem a sötét szobámba és megkerestem az ágyam, ahova befeküdtem aludni. Már lassan elaludtam, de egy fénycsóva ébresztett fel. Az ajtó felé néztem és láttam Luit, aki éppen a szobámba somfordál be, majd becsukja az ajtót.
- Alszol? - guggolt le hozzám Lui és megsimította az arcom.
- Még nem. - mondtam, majd megtöröltem a szemem, de nem volt más fényforrás csak az utcáról beszűrődő fénycsóvák, így nem láttam tisztán az arcát, csak az alakját.
- Mi a baj? - kérdeztem értetlenül nézve Luira, bár nem látta az arcom.
- Elveszítettelek az álmomban. - mondta, majd megfogta a kezem.
- Nyugi itt vagyok! Szeretnéd, ha veled aludnék? - kérdeztem egy kicsit fáradtan.
- Hát, igazából jól esne, ha mellettem lennél. - mondta Lui és láttam, hogy egy kicsi mosolyra húzza a száját.
- Jó legyen, de akkor nálad alszunk, mert ott jobban elférünk. - mondtam, majd elkezdtem kitápászkodni az ágyból. Először Lui settenkedett végig, majd utána mentem én is. Olyan érzés volt, mintha egy kémfilmben vettünk volna részt. Lui végig gurult a folyóson és a nyitott ajtó után állt fel a földről. Már túl fáradt voltam ahhoz, hogy én is utánozzam, így csak kiléptem egyet, körbetekintettem, majd vállat vontam és tovább mentem és becsuktam az ajtót magam után. Az utcai fény pont úgy esett be a szobába, hogy látni engedte Lui arcát, aki meglepődve tekintett rám és egy mondtatot szegezett hozzám:
- Ünnep rontó! - Majd újra felkanyarította a szája sarkát, jelezve, hogy nem gondolta komolyan. Felkapcsoltuk még egy kicsit az éjjeli lámpát, elhelyezkedtünk, majd lekapcsoltam a villanyt. Háttal feküdtem Luinak, majd tapogatni kezdtem és megfogtam a kezét, amit az oldalamra helyeztem. Éreztem, ahogy egy kicsit közelebb húzódott hozzám és hallottam, ahogy mély levegőt szippant a fülemnél.
Még éreztem, hogy megpuszilja a nyakam, amire ösztönösen kacagva összehúztam és kirázott a hideg is, majd elengedtem magam és álomra csuktam a szemeimet.
Lementem a konyhába, kinyitottam a hűtőt és kikerestem az alapanyagokat a reggelihez. Vettem még ki pluszban paprikát és paradicsomot is, amit találtam. Elővettem két serpenyőt és az egyiket, már a tűzhelyre is raktam, majd szépen lassan belehelyeztem a baconöket. A zsír pattogása közben elővettem egy kést, meg egy deszkát és a zöldségeket elkezdtem darabolni. Mivel anya szakács elég sok mindent ellestem tőle és amúgy is ez egy alap étel, amit sok ember eltud készíteni. Hirtelen egy kezet éreztem a derekamon, mire megfordultam és Luival találtam szembe magam. A kezemet a nyaka mögött összekulcsoltam, mire ő is ezt tette a derekamnál. Egy kicsit lejjebb hajolt, majd erősen magához szorított és felemelt, amire csak elnevettem magam, majd visszarakott a földre.- Segítesz? - kérdeztem, majd kérlelő arccal a szemébe néztem.
- Persze. - mondta, majd szélesre húzta a mosolyát. Közelebb húztam magamhoz, majd megpusziltam az orrát, mire ő is elnevette magát. Elengedtem a nyakát, mire ő is a derekam, majd újra a pulthoz fordultam, immár egy segítő társsal.
Lui körbenézett, majd megfogta a tojásokat és elkezdte felverni az olajos serpenyőbe, én meg folytattam a darabolást. A szalonnák elkészültek, így elzártam a gázt és elővettem három tányért. Kitálaltam két-két szalonnát, majd Lui mellé raktam, hogy a kész tojásokat azokra rakja rá. A harmadik tányérra pedig a paprikát és a paradicsomot raktam rá, majd az asztalra helyeztem. Kinyitottam újra a hűtőt és megnéztem, hogy milyen üdítők vannak. Nagyon sok rostos italt találtam, így válogathattam, hogy mit kíván a gyomrom, és mi az ami illik is a reggelihez.
- Alma-, körte- vagy narancslé? - kérdeztem Lui felé fordulva.
- Alma. - mondta egy mosoly társaságában. Kivettem a választott italt és az asztalra raktam, majd két poharat vettem ki a szekrényből. Természetesen volt a kedvenc színemben, szóval két kék poharat választottam. Elkészült Lui is a tojásokkal, majd az asztalra rakta a tányérokat és nekiállt pirítóst készíteni, én addig elővettem két-két kést és villát, meg szalvétát, majd leültem az asztalhoz. A nagy pirítóba pont belefért négy kenyér, így egyszerre készült el. Lui kézzel fogta meg az első kettőt, amit csak rossz szemmel néztem, mert hát elég forró lehetett, de biztos lettem benne akkor, amikor úgy futott vele, mint egy gepárd és csak úgy szálltak a megpirult kenyerek a tányéromra.
- Köszi! - nevettem el magam, majd heccelve szólaltam meg újra. - Vigyázz az a kettő is forró lesz!
- Ha ha ha. - mondta Lui, majd nevetést tettetett, és a másik kettőt már úgy vette ki, hogy a tányérját odavitte mellé, így kevesebb ideig kellett fognia a forró kenyereket.
Reggeli után felmentünk az emeletre és kiültünk a teraszra teát inni.
- Milyen szép hely. - sóhajtottam egyet, ahogy néztem a napsütötte várost.
- Az, de ennél sokkal szebb is van. - nézett rám Lui, valamire célozva, ajj de mire?? Nem is tudom..
Erre a mondatra csak egy mosollyal válaszoltam.
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem a mellettem ülő teázó társamat.
- Séta a városban? - kérdezte mosolyogva, de ez nem is volt kérdés, mert az biztos, hogy egy ilyen helyen nem fogok a négy fal között ülni.
- Naná. Jó helyre menekültél előlem. - mondtam Luira tekintve.- Nem menekültem. - mondta.
- Csak? - nyomtam meg a mondat folytatását.
- Csak egy kicsit ki akartam szabadulni abból a lelki érzésből. - vallotta be.
- Annak lehetett volna más módja is, például ha elmondod, hogy mit érzel, de nem baj, csak köszönetet mondhatok, hogy végre adtál okot arra, hogy erre a szép helyre eljöjjek. - mondtam, majd az előttem lévő világra tekintettem.
- Nincs mit. - mondta Lui mosolyogva.
Bementem a szobába és a bőröndömben kezdtem keresgélni, hogy vajon mit vegyek fel. Kint egész jó idő volt, szóval azon gondolkoztam, hogy valami szoknyát veszek fel. Végül találtam egy bézs színű szoknyát, amit egy barna övvel vettem fel és egy könyökig érő világosabb felsőt húztam fel. A szoknyához hasonló színű csipkés bakancsot vettem a lábamra és induláshoz készen álltam. Bementem még a fürdőbe elvégezni a dolgom és felraktam egy kevés szempilla spirált.Lementem a lépcsőn és a nappaliban már várt Lui.
- Mehetünk? - kérdezte, majd a kezét nyújtotta.
- Mehetünk. - mondtam, majd mosolyt húzva a szám szélére a kezemet az ő kezébe helyeztem és összekulcsoltam az ujjaimat az övéivel.
- Hova? - kérdeztem, miközben elindultunk az utcán sétálva.
- Majd meglátod. - mondta Lui egy kacsintással.
- Bízok benned. - mondtam, majd átöleltem azt a kezét, amelyiket fogtam. Éreztem, ahogy feszülnek az izmai. Most komolyan befeszített? Csak elmosolyogtam magam, majd eleresztettem és kézen fogva sétáltunk tovább. Valahol fogtunk egy taxit és beszálltunk.
- Bon après-midi! - köszönt Lui, én csak halkan próbáltam utána mondani, amit később megtudtam, hogy "jó napot kívánok" jelent.
- Arc de Triomphe. - mondta Lui a célt. Ismerős volt a neve, de nem tudtam magam elé képzelni, hogy mi az.
Egy kevés kocsikázás után meg is érkeztünk.- Áhhá! Most már tudom, honnan volt ismerős a neve. - mondtam, amikor megláttam a másik híres franciai nevezetességet, amit mi magyarok csak diadalívnek nevezünk. Sokat járkáltunk, beszélgettünk meg nevetgéltünk. Sok képet csináltunk és egy embert le is szólítottunk, hogy csináljon rólunk képet. Kicsit még sétálgattunk, majd leültünk egy padra.
- És most jön, hogy kinyitom a szemem és ráébredek, hogy ez csak egy álom. - mondtam ki hangosan a gondolatomat. Lui közelebb csúszott hozzám és hosszan megcsókolt, amitől a hasamban valami furcsa érzés jelent meg.
- Ha ettől nem ébredtél fel, akkor ez a valóság. - mondta Lui egy nagy mosoly társaságában. Egy kevés beszélgetés után fogtunk újra egy taxit.
A kocsiból kiszállva felmentünk a lépcsőn, majd bementünk a házba. Körülbelül négy óra fele járt az idő, amikor hazaértünk. Éppen nevettünk valamin, amikor a lépcsőn sétáltunk fel. A többiek még mindig nem értek haza, így folytattuk a bulit ketten. A szobába érve leültünk az ágyamra és nekidőltünk a háttámlának.
- Elhoztad a gitárodat is? - kérdezte Lui miközben felpattant az ágyról és kivette a tokjából a hangszerem.
- Mint mindig. - mondtam és mosolyogtam.
- Éneklünk valamit? - kérdezte, miközben visszaült mellém.
- Hát, nem tudom. - szégyenlősködtem.
- Na, biztos nincs, olyan rossz hangja, egy ilyen szép lánynak. - lökött gyengéden oldalba Lui extra nagy mosollyal.
- Oké, de csak a te kedvedért. - mondtam mosolyogva. - Love Me Like You Do?
- Jöhet. - mondta Lui, majd elkezdett gitározni és én csak énekeltem. Úgy vettem észre, hogy nem csak a zongorázáshoz ért.
A zene befejeztével szégyenlősen kémleltem a földet. Lui kivette az öléből a gitárt és az ágyra tette. Megfogta az állam és az arcomat az övé felé fordította.
- Nagyon szép volt. - mondta Lui és láttam az arcán és a szemein, hogy komolyan gondolta.
- Köszönöm. - mondtam egy enyhe mosollyal az arcomon. Elkezdtem közeledni felé és ő is felém, majd gyengéden megcsókolt.
Öt fele lementünk a nappaliba és a tévét néztük. Ugyan nem értettem mit mondtak benne, de nagy figyelemmel néztem. Lui mosolyogva felállt mellőlem, majd felment az emeletre, és három dvd-vel jött vissza.
- Gondoltam a magyar film jobb lenne. Azt értenéd is legalább. - mondta mosolyogva.
- Mondjuk jó lenne. Választhatok én? - kérdeztem reménykedve.
- Mindenképp.
- Akkor ezt szeretném. - mutattam fel a "A burok" című filmet. Legjobb romantikus, thriller, akció, felfedező, sci-fi egyben.
- Jó döntés. - mondta, majd kivette a kezemből a dvd-t és berakta a lejátszóba. Elindította a filmet és leült mellém. Rádőltem a bal mellkasára és ő a bal kezét a hasamon pihentette.
A film végén egy mosolyra húztam a számat, majd Lui felé néztem, hogy lássam a reakcióját, de abban a pillanatban, hogy találkozott a tekintetünk, már nem is kellett sokat közelednie, mert kevés hely volt közöttünk, így gyorsan tudott a számra egy kis csókot adni. Pont abban a pillanatban jelentek meg anyáék is, mire megszólaltak mögöttünk.
- Khm. - játszotta a szerepét anya, mire abbahagytuk a csókot és hátranéztünk rájuk.
- De sokat kellett erre várni gyerekek. - mondta Tibi a kapcsolatunkra utalva. Ezek szerint Lui neki is sok mindent elmondott, csak nekem nem?
- Hát mi megyünk is. - álltam fel a kanapéról és rángattam magammal Luit.
- Amúgy Dia ma ott alszik a barátnőjénél! - szólt utánam anya.
- Oké!- üvöltöttem vissza az emeletről.
Hét óra volt, amikor bementünk Lui szobájába és leültünk az ágyra. Egy kicsit beszélgettünk még, meg bekapcsoltuk a tévét.
- Nekem kéne lassan aludni menni. - vallottam be, bár nem volt sok kedvem hozzá.
- Hát jó. - mondta, majd nyomott egy puszit a számra és elköszönt.
Bementem az emeleti fürdőbe és letusoltam, majd fogat mostam és leszedtem a szempilla spirált, utána bementem a sötét szobámba és megkerestem az ágyam, ahova befeküdtem aludni. Már lassan elaludtam, de egy fénycsóva ébresztett fel. Az ajtó felé néztem és láttam Luit, aki éppen a szobámba somfordál be, majd becsukja az ajtót.
- Alszol? - guggolt le hozzám Lui és megsimította az arcom.
- Még nem. - mondtam, majd megtöröltem a szemem, de nem volt más fényforrás csak az utcáról beszűrődő fénycsóvák, így nem láttam tisztán az arcát, csak az alakját.
- Mi a baj? - kérdeztem értetlenül nézve Luira, bár nem látta az arcom.
- Elveszítettelek az álmomban. - mondta, majd megfogta a kezem.
- Nyugi itt vagyok! Szeretnéd, ha veled aludnék? - kérdeztem egy kicsit fáradtan.
- Hát, igazából jól esne, ha mellettem lennél. - mondta Lui és láttam, hogy egy kicsi mosolyra húzza a száját.
- Jó legyen, de akkor nálad alszunk, mert ott jobban elférünk. - mondtam, majd elkezdtem kitápászkodni az ágyból. Először Lui settenkedett végig, majd utána mentem én is. Olyan érzés volt, mintha egy kémfilmben vettünk volna részt. Lui végig gurult a folyóson és a nyitott ajtó után állt fel a földről. Már túl fáradt voltam ahhoz, hogy én is utánozzam, így csak kiléptem egyet, körbetekintettem, majd vállat vontam és tovább mentem és becsuktam az ajtót magam után. Az utcai fény pont úgy esett be a szobába, hogy látni engedte Lui arcát, aki meglepődve tekintett rám és egy mondtatot szegezett hozzám:- Ünnep rontó! - Majd újra felkanyarította a szája sarkát, jelezve, hogy nem gondolta komolyan. Felkapcsoltuk még egy kicsit az éjjeli lámpát, elhelyezkedtünk, majd lekapcsoltam a villanyt. Háttal feküdtem Luinak, majd tapogatni kezdtem és megfogtam a kezét, amit az oldalamra helyeztem. Éreztem, ahogy egy kicsit közelebb húzódott hozzám és hallottam, ahogy mély levegőt szippant a fülemnél.
Még éreztem, hogy megpuszilja a nyakam, amire ösztönösen kacagva összehúztam és kirázott a hideg is, majd elengedtem magam és álomra csuktam a szemeimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése