Évadzáró rész.
Legjobb elfoglaltság veled és veletek lenni, hisz ti vagytok a mindenem.
Legjobb elfoglaltság veled és veletek lenni, hisz ti vagytok a mindenem.
Reggel arra ébredtem, hogy nyílik az ajtó és rájöttem, hogy a régi diópántra ráférne egy olajozás, mert nyikorgott. Fáradt szemeimet lassacskán kinyitottam és egy szigorú tekintettel találtam szembe magam.
- Ez meg mi a...
- Cssss! - csitítottam le anyát, mielőtt még elkezdett volna hangosan veszekedni velem és felkelti vele Luit is, aki még mély álomban szendergett. Lassan felemeltem Lui kezét és lehelyeztem az ágyra, majd megpróbáltam minél csendesebben és gyorsabban kislisszolni mellőle. Kimentem a folyosóra de nem találtam ott senkit, így gondoltam, hogy a szobámba ment anya, és jól is sejtettem, mert amikor beléptem, anya fel-alá járkált dühében és körülbelül olyan vörös volt, mint a falak.
- Megmagyarázom! - mondtam mielőtt bármit is mondhatott volna, mert nem is tudja a helyzetet és csak feleslegesen vitázna velem. Nem mondott semmit, csak bólintott egyet.
- Szóval... Az egész úgy kezdődött, hogy itt aludtam a szobámban egyedül, és már majdnem elaludtam, de aztán besomfordált Lui a szobámba és mondta, hogy elveszített az álmában, ezért felajánlottam, hogy vele alszok, de az ő ágya nagyobb, mint az enyém, ezért mondtam, hogy aludjunk ott. Átmentünk a szobájába és befeküdtünk az ágyba aludni, én megfogtam a kezét és ő közelebb húzódott hozzám és a mellkasával, csak a mellkasával ért hozzám. Ennyi.
-Nem történt semmi! - hadartam el az egészet anyának. Egy nagy levegőt fújt ki, majd megfordult és elindult kifele.
- De ez többször ne forduljon elő! - szólt vissza. - Túl korai. - hallottam még a hangját a lépcsőn lesétálva. Visszamentem a szobába és felébresztettem Luit.
- Szia! - mondtam mosolyogva, majd szájon pusziltam.
- Jó reggelt! - mondta és ő is mosolygott, csak még csukott szemmel.
- Anyu itt volt és megtiltotta, hogy együtt aludjunk. "Szerinte még túl korai." - mondtam miközben az ujjaimmal macskakarmokat mutogattam és forgattam a szemem. Igen jönnek elő a jellemző tini tulajdonságok.
- Nemár. - mondta Lui, majd lelankadt a mosolya.
- De attól még, minden reggel csókkal keltelek, ha nem is alszom itt. - mondtam, majd megcsókoltam, hogy jobb kedve legyen.
Reggeli után felmentem a szobában és leültem az ágyamra Diával szembe.
- Szia! - köszöntem mosolyogva.
- Hali! - nézett fel a telefonjából, majd elrakta.
- Mizu? - huppantam le Dia mellé az ágyra.
- Semmi különös, de inkább mesélj te! Mizu van veled és Luival? - kérdezte mosolyogva.
- Hát... - mondtam és az arcom halvány fehér színe pirossá változott. - Sétálgattunk, beszélgettünk... - vettem egy mély levegőt - és csókolóztunk.
- Hallod, te totál belezúgtál a bátyámba. - mondta Dia mosollyal az arcán és oldalba lökött.
- Igen... Amúgy nincs gáz? Szóval te vagy a legjobb barátnőm és ő a bátyád és...
- Nincs. - nyugtatott meg Dia. Nyílt az ajtó és Lui lépett be.
- Sziasztok csajok! Mit csináljunk? - kérdezte Lui, majd leült mellém és megtámaszkodott az ágyon a hátam mögött.
- Séta az Eiffel toronynál? - kérdezte Dia.
- Tőlem. - mondtam mosolyogva, majd Lui felé tekintettem és előjött az arcomon újra az a pirosság.
- Még úgy se voltam ott, amióta itt vagyunk . - mondta Dia és mosolyra húzta a száját.
Felöltöztünk és elindultunk az egyik leghíresebb francia nevezetesség felé. Út közben beültünk egy kávézóba és három süti társaságában elfogyasztottuk a rendelt cappuccinokat. Lui egy korty után elvette a szájától a poharat és egy habfolt maradt a felső ajka felett. Elkezdtünk Diával nevetni, amire Lui csak kérdőn tekintett ránk, majd megfogtam egy szalvétát és letöröltem a szájáról. A fogyasztás után kifizettük a kávét és a sütit, majd tovább mentünk. Egy teraszra léptünk, ahonnan láttuk a tornyot.
- Mindjárt jövök csak elugrok abba a pékségbe. - mutatott Dia egy távoli üzlet felé, majd a bólintásomra elindult.
- Milyen szép! - könyököltem fel a párkányra és az Eiffel tornyot néztem, ahogy a nap mögötte lassacskán eltűnik a föld alá.
- Már ennyi az idő? - lepődtem meg és az órámra tekintettem. Hat óra volt, de már sötétedett. Felhúztam a vállam, majd vissza könyököltem a párkányra. Lui közelebb lépett hozzám és átkarolta a hasamat, mivel megölelt hátulról. Beszívta a parfümöm illatát a nyakamról, majd hosszan kifújta a levegőt. Megpuszilta az arcomat, amire elmosolyogtam. A kezemet a kezére tettem, majd megfordultam és a összekulcsoltam a nyaka körül az alkarjaimat. Lui lehajolt hozzám, majd hosszan megcsókolt, és közben felemelt, mialatt én a lábamat a csípőjénél összeszorítottam, majd amikor éreztem a párkányt egy kicsit elengedtem, hogy ne szorítsam annyira. Abba hagyta a csókot Lui, majd eltávolodott tőlem és az orrát összeérintette a orrommal. Én még mindig lehunyott szemmel ültem előtte.
- Olyan tökéletes ez a hely, és te olyan gyönyörű vagy. - mondta Lui, majd megsimogatta az arcomat, de addigra már kinyitottam a szemem és egy kicsit távolabb volt az arca, meg már nem ért össze az orrunk. Elmosolyodtam, majd újra közel húztam magamhoz és a vállára hajtottam a fejem, miközben az ölelésében ültem. A kezeit a párkányra helyezte, hogy meg tudjon támaszkodni és ne veszítse el az
- Óóóó! - lépett mellénk Dia. - De édik vagytok! - mondta, majd felénk mutatta a kijelzőt, amin a kép volt. Addigra már elengedtem Luit és lemásztam a párkányról, majd mellé álltam. Kémleltem még egy kicsit a képet, majd a tekintetem az órára esett.
- Fél hét van? Mennünk kéne, mert anya kinyuvaszt. - mondtam, majd megfogtam Lui kezét, összekulcsoltam az ujjainkat és átkaroltam Dia kezét, majd elindultunk.
Körül belül egy órát sétáltunk haza, majd szinte beestünk az ajtón, de néma csönd tárult elénk. Sötétek voltak a szobák és sehol sem égett a villany. Egy kicsit rémisztő volt, de az utcáról beszűrődő fény, emelt a pompán.
- Anyu! - szóltam, de nem jött válasz.
- Hol lehet ilyen későn? - néztem körbe a házban, mert addigra már Dia felkapcsolta a villanyokat. Bementem a nappaliba és megláttam a tévén egy sárga feliratot. Megismertem, anya kézírását.
"Kami!
Elmentünk vacsorázni! Vigyázzatok magatokra! Későn jövünk!
Anya"
- Miénk a ház. - mondtam miután elolvastam az üzenetet.- Szupi!! - mondta Dia mosolyogva.
- Film? - néztem kérdőn Luira, majd Diára.
- Ahha! - mondta Dia, majd elindult a konyha felé. Kérdőn néztem utána, majd legyintettem egyet és Lui felé néztem.
- Hozod a filmeket, amiket elhoztál?
- Persze! - mondta Lui, majd szó szerint felrohant a lépcsőn. Én csak mosolyogva néztem utána, majd bementem a konyhába Dia után. Éppen pattogatott kukoricát fogott a kezébe és nézegette. Felém tekintett és láttam a szemében egy csillanást.
- Segítesz? - kérdezte, majd felém nyújtotta a két dobozt. - Nem tudom eldönteni, hogy melyik legyen. - mondta mosolyogva. Letekintettem a két dobozra, sós és sajtos volt. Nem tudtam dönteni. Mind a kettő nagyon finom. Lui lépett be a helységbe és végig simította a karomat a kezével a csuklómig, majd ott megállította.
- Mit csináltok? - kérdezte, majd a vállamon keresztül a két dobozra tekintett.
- Nem tudunk dönteni. - mondtam tök komolyan, mintha most az élet nagy problémáiról beszélnénk, de addig jó, ameddig csak ennyi a baj. Lui felnevetett, majd kivette a kezemből a sajtosat és Dia felé nyújtotta.
- Legyen ez! - mondta, majd a kezemet fogva magával húzott a nappaliba. Lehuppant a kanapéra, majd az ölébe húzott. Erre a hirtelen történt eseményekre csak elnevettem magam, mondjuk benne van az is, hogy egy kicsit megcsiklandozott.
- Na mutasd mik vannak. - mondtam Luinak, miközben megpróbáltam felülni, de nem ment, mert lefogta a lábaimat. Dia lépett be a szobába és a látványon elmosolyodott, de láttam a szemében valamit.
- Na, majd kiderítem. - határoztam el magam a gondolataimban.
- Válassz te. - mondtuk szinte egyszerre Luival Diának. Lehuppant mellénk a kanapéra a popcornos tálat az asztalra tette és a kezébe vette a dvdket. Míg keresgélt és felakartam ülni, hogy elvegyem az asztalról a pattogatott kukoricát, de Lui visszanyomott.
- Ne már! - nevettem el magam.
- Nem kapsz! - mondta, majd egy széles vigyorral a száján vett egy keveset és MEGETTE!
- Genyó vagy! - öklöztem bele a vállába. Megpróbáltam még egyszer felülni, de megint vissza nyomott. Megfogott egyet és felém nyújtotta, majd mielőtt elvehettem volna bedobta a szájába.
- Megvan! - mondta Dia, majd felállt és berakta. Mikor visszaült a kanapéra vett egy marékkal a tálból, majd ropogtatni kezdte. Ez csalás! Megkordult egyet a gyomrom és a teli tálra néztem. Hívogatott magához az édesség. Megpróbáltam elkapni, de Lui nem engedett.
- Segíts Dia! - kértem a Lui másik oldalán ülő barátnőmet. Megette ami még a kezében volt, majd lefogta Luit. Nagy nehezen, de kiszabadítottam a lábamat a szorító kezei közül és boldogan kezdtem el ugra-bugrálni a szoba közepén. Belemarkoltam az ételbe és egy adagot a számba raktam, majd diadalmasan megrágtam, amíg Luival szemeztem. Dia elengedte Luit, mire ő felállt és elkezdett kergetni a házban, csak rohantam, mint egy nyolc éves kislány fel a lépcsőn, de nem tudtam hova menni zsák utcában találtam magam. Amikor felért Lui egy ördögi kacajt hagyott el a szája és már nem rohant utánam, hanem szép lassan közeledett felém. Lenyeltem az utolsó falatokat a számból, majd álltam a tekintetét. Még a lépcsőtől alig fél méterre járhatott, amikor gondoltam egyet és berohantam a szobájába, majd becsuktam az ajtót magam után. A szívem hevesen kezdett el dobogni és a szememmel pásztáztam a helyeket, de nem volt sok időm, ezért ide-oda kapkodtam a tekintettem. Gyorsan odarohantam a terasz ajtóhoz kinyitottam, majd még időben vissza futottam. Lui kinyitotta az ajtót, de nem vett észre, mert direkt mögé elbújtam.
- Hol vagy? - kérdezte, majd megpillantotta a teraszt és elindult felé. Mikor kilépett az ajtón, gyorsan kifutottam a szobából és a lépcsőn már nevetve suhantam végig. Leültem a kanapéra Dia mellé és ettem a popcornt, meg folytattam a film nézését. Megnéztem a dvd-n a film címét. Step Up 4- Forradalom. Éppen valami parton voltak és táncoltak, amikor lesétált Lui a lépcsőn és leült mellém. Csak mosolyogva felé tekintettem, mire ő valami vicces fejet vágott.
- Jó éjt! - súgtam a fülébe, majd hosszasan megcsókoltam.
- Jó éjt! - köszönt el.
Kinyitottam a szoba ajtaját és halkan beslisszantam, hogy ne ébresszem fel a Diát, aki már tudtommal aludt, de nem így volt. Befeküdtem az ágyamba, majd a fal felé fordultam és lehunytam a szemeim. Nem tudtam aludni, mert Lui járt a fejemben állandóan. Egy halk szipogásra lettem figyelmes, majd az éjjeli szekrényen álló lámpához nyúltam és felkapcsoltam. Dia felé tekintettem, aki háttal feküdt nekem, de még így is meg voltam győződve arról, hogy sír.
- Mi a baj? - léptem oda Dia ágyához, majd leültem rá és simogatni kezdtem a hátát. Dia felém fordult és akkor már tényleg láttam, hogy sírt.
- Hiányzik! - mondta, majd újabb könnycseppek szaladtak végig az arcán.
- Nyugi, holnap már megyünk haza. - próbáltam vigasztalni.
- Tudom, de ti is most Luival... és mindig ő jut eszembe, amikor látlak titeket együtt. - mondta, majd kifújta az orrát. Lefeküdtem mellé, majd betakaróztam.
- Nyugodj meg! Mindjárt itt a reggel és megyünk is haza. - mondtam, majd letöröltem a könnyét és magamhoz öleltem. Hallottam, ahogy a szapora lélegzete lassan megnyugszik és elaludt. Ott maradtam mellette és egy idő után én is elaludtam.
Reggeli napfény áradt be a szobába. Én még mindig Dia ágyában voltam és ő aludt. Lassacskán ébredezni kezdtem és megsimogattam az arcát, hogy őt is keltegessem. Kilenc óra volt és a nyitott ajtón keresztül éreztem egy illat felhőt, ami megcsapta az orromat és egyből elkezdett korogni a gyomrom. Kikeltem az ágyból és mielőtt még utána jártam volna a reggelinek a mosdóba mentem.
Lebaktattam a lépcsőn és szinte repültem az étel felé. Megláttam Luit, aki éppen öt személyre főzött tojás rántottát és bundás kenyeret.
- Jó reggelt! - adtam egy puszit neki.
- Neked is! - mondta, majd egy mosolyt küldött, ami a szívemhez szólt.
- Finom illatok szállnak. - mondtam, majd egy nagyot szívtam az illat felhőből.
- Remélem az íze is finom lesz. - mondta Lui.
Leültem az egyik székre és vártam az ételt. Idő közben Dia is lesomfordált az emeletről és lassacskán anya, majd Tibi is asztalhoz ült. Mindenkinek adagolt ételt a tányérjára Lui, majd ő is leült közénk.
- Jó étvágyat! - hangzott el mindenki szájából. Neki is láttunk az isteni finom reggelinek. A gyomromban tomboló háborút elaltattam és jóllaktam.
Felmentem az emeletre és egy kávé kíséretében kiültem a teraszra, hiszen utoljára tehettem meg, mert lassan indult a gépünk és még össze is kellet pakolnom. Dia lépett mellém, majd leült az egyik székre. Félve tekintett felém, majd így szólt:
- Köszönöm! - ránéztem és láttam a szemében a tiszta hálát és éreztem a szívéből áradó szeretetet.
- Nincs mit! - mondtam, majd magamhoz öleltem.
- Megyek, sajnos pakolni kell. - mondtam, majd felálltam a székből és a kezemben fogva a csészét
elindultam a szobába. Levittem a konyhába a mosatlant és elmostam, majd vissza vonszoltam magam az emeletre és elkezdtem pakolni. Kivettem a táskámból egy fehér félvállas hosszú ujjú pólót és egy fekete nacit. Félretettem még a fekete torna cipőmet is. Összepakoltam a kézi poggyászomba a fülhallgatómat, egy tíz darabos zsepi csomagot, rágót, a telefonomat és azt hiszem ennyi. A többi cuccomat, pedig a bőröndömbe összeraktam. Félúton bejött Lui a szobába és leült az ágyra.
- Gyorsan eltelt ez a hét. - mondta és hallottam a hangjából, hogy egy kicsit szomorú.
- Igen, sajnos. - mondtam, miközben pakoltam a ruháimat.
- De legalább ezt a rövid kis időt, veled tölthettem. - állt fel Lui az ágyról és megsimogatta a hátamat, majd amikor kiegyenesedtem, az arcomat a kezei közé fogta és egy csókot nyomott kiszáradt ajkaimra.
- Neked nem kéne pakolnod? - kérdeztem miközben a szemeit kémleltem.
- De, csak megakartalak nézni, hogy hol tartasz. - mondta és megvillantotta az eszméletlen szép mosolyát. Volt benne egy kis csibészség valahol az egyik gödröcskében elbújva. Elindult Lui ki a szobámból, és én meg bemértem a célpontot, majd a topánkámmal enyhén megütöttem a hátsóját, amire csak kérdőn nézett vissza, én meg elnevettem magam. Az az arckifejezés... Felejthetetlen volt.
Már az utolsó darabokat raktam a bőröndömbe, amikor Dia lépett be a szobába és elrakta a neszesszeres táskáját.
- Kijön a reptérre? - kérdeztem Henryre utalva.
- Igen. - mondta Dia és megjelent az arcán a boldogság, de annyira, hogy szerintem ugrált volna örömébe, de inkább vissza fogta magát, bár én kinézném belőle.
- Akkor jó. - mondtam megnyugodva.
- Lányok! Fél óra és indulunk ki a reptérre! - lépett be Tibi a szobába.
- Oké! - mondtunk Diával egyszerre.
Bementem a fürdőbe és adtam egy kis színt a megfakult szempilláimnak, majd egy kevés szájfényt raktam a számra. Összefogtam a hajam és hagytam, hogy a rövidebb tincseim előre jöjjenek az arcomhoz. Visszamentem a szobába és átvettem a pizsamámat a kikészített ruhákra, majd azt is a bőröndömbe helyeztem. Összehúztam a földön fekvő bőrönd cipzárjait, majd még utoljára kimentem a teraszra és körbe néztem.
- Jó volt itt. Remélem még lesz szerencsém hozzá, hogy újra lássalak. - beszéltem a körülöttem lévő világhoz, vagyis Párizshoz. Letöröltem az egyetlen könnycseppet, ami végig futott az arcomon a boldogságtól, majd elindultam a szobába, megfogtam a bőröndöt és lementem a földszintre.
- Indulhatunk? - kérdezte anya kérdőn tekintve felém.
- Indulhatunk. - sóhajtottam egyet, majd még utoljára körbenéztem a házba. Úgy búcsúztam, mintha soha többé nem jöhetnék ide, de hisz ki tudja mit hoz a sors, lehet, hogy vissza tudok jönni még valamikor.
Kimentünk a házból és a lépcső előtt az utcán egy kocsi állt, amiben Tibi ült, mint sofőr. Gondolom az ő kocsija lehetett. Bepakoltuk a bőröndöket, amik nagy nehezen befértek, majd beültünk. Anyu előre ült az anyósülésre, én hátra, középre és mellém ült Lui és Dia.
A reptérre érve még volt tíz percünk az indulásig. Addig is leültünk és beszélgettünk. Eltelt ez a rövid idő és elbúcsúztunk Tibitől, majd gépre szálltunk. Tibi és anya egy hosszasabb öleléssel köszöntek el. Furi. Valami tuti történt közöttük. Elfoglaltuk a helyünket, majd vártuk a felszállást. Lui ült mellém és mögénk ültek anyáék. Elkezdődött a felszállás, majd az ablakon kitekintve néztem a távolodó talajt. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót, majd beindítottam a zenét. Lui megfogta a kezemet, majd lehajolt a vállamhoz és egy mosollyal társulva megpuszilta. Amikor megéreztem az akait a vállamon egy mosolyt húztam a szám szélére. Kitekintettem az elsuhanó tájra és csak egy szó jutott az eszembe:
- Mennyire tökéletes minden.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Remélem tetszett a befejező rész!! De ne aggódjatok, lassan hozom a második évadot!
Remélem már várjátok és kíváncsiak vagytok Kami életének a folytatására.
Megjegyzésben várom a kritikáitokat és mondjátok el, hogy-hogy tetszett az első évad.
Addig kitartást!!
Jobb oldalt van két közvélemény kutatás, amit szeretném, ha megtekintenétek és szavaznátok,
mert nekem sokat jelentene és nektek csak max. 1 percet vesz igénybe.
Előre is Köszönöm!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése